Jó városunk, Kijev - első benyomások

Daragije gyetyi, íme az első felvétel a kijevi házunk bejáratánál található kis állatkával:

Akinek erről az jut eszébe, hogy ha hozzánk jön vendégségbe, akkor egy szamár nyit neki ajtót, azt leendő ukrán barátaim figyelmébe ajánlom. (Lásd még Dolák-Saly R.: "A Klárit is csak azért ütöttem le, amikor hozzánk jött vendégségbe, mert túl halkan köszönt, és bevallom, nekem ez fáááájt...") De hogy szavamat ne felejcsem, now for something completely different.


Naszóvalakkortehátminekutánatulajdonképpenéspediglenvagyishogyakarommondani. Zdrasztvujtye mindenkinek a napfényes Kijevből (télleg!), az ezerkétszázéves szláv kultúra bölcsőjéből! Aki nem hiszi, járjon utána, kb. Kr.u. 800-ban helyi vikingek megalapították itt az első "Rusz"-t, amikor még Putyinék grizzlik voltak az Ural teherautókról elnevezett hegységben...Egy ideig együtt mozgott a mi történelmünk az övékkel: kereszténység felvétele, virágzó (de sötét) középkor, még egy helyi hercegnőt is hozzáadtak valamelyik Árpád-házi királyunkhoz, tatárjárás...na itt álljunk meg egy pillanatra, mert a kijeviek is megálltak, konkrétan olyan 750 évig, merhogy a mongol lovaspóló válogatott errefelé kicsit maradandóbbat alkotott, mint nálunk odahaza. Konkrétan földdel tették egyenlővé Kijevet (ha olvastak volna Cato-t, akkor ceterum censeo fel is szántyák és sóval hintik be), és néha még visszajöttek gyakorolni, ha már olyan jól sikerült a hadművelet. Vendéglátónk történelmében egy kis ugrás a következő érdemleges esemény, mégpedig1991, az ukrán független állam kikiáltása (most páran lehidaltatok, hogy nem Sevcsenko eladása a Milannak, de ez van). Nálunk is sok a kamu töriórán, de hogy ezek mit találnak ki erről a röpke 700 év nihilről, azt tudni se akarom. Illetve már hallottam róla ezt-azt, de erről majd máskor, a történelmi hátteret most váltsa fel az izgalmas és pezsgő (tatármentes) jelen! Íme:

Szóval megjöttünk csütörtökön (csetverg, a jövőben majd megemlékezem róla, hogy milyen sok szláv eredetű szavunk van) estefelé. Első pillanatképünk a lakásból alant található:

Hogy ne aluggyatok el, kétféle értelmezést kínálok a képhez, válasszátok ki a helyesnek véltet:
1) A tulajdonos, Natalya, kétségbeesve próbál elkapcsolni a helyi pornócsatornákról, amik azonnal bejöttek, ahogy bekapcsolta a TV-t annak demonstrálására, hogy működik. Én udvariasan nem nézek oda (mer amúgy is megvan letöltve az egész), Rozi meg szereti a Diszkaveri Csenelt.
2) Első családi fotónk hármasban Kijevben. Edit az ideúton csak csipszet és fast foodot evett a Coca Cóla mellé, amitől jelentős változáson esett át külsőleg (amint ezt a hatást a Super Size Me-ből már ismerhettyük).

Miután ezen túljutottunk, elárulom, hogy a belvárosban lakunk, egy kb. 120m2-es bérházi lakásban. Ennek több oka is van, pl. mert a legtöbb külföldi így csinálja; mert az érdi kertes ház feeling után ki akartuk próbálni Rozmaringgal az urbánus életet is; mert ez közel van Edit munkahelyéhez stb. A kéró nagyon rendben van, a blokknak saját belső udvara (inkább parkja) van játszótérrel, szökőkúttal, miegymás. Egy illusztráció erről (a piros nyíl jelöli a lakásunkat):

Az elmúlt két napban a környéket is igyekeztünk felfedezni, na ez se semmi. Kicsit olyan az érzésem, mintha a budai várban illetve a Bazilika mellett laknánk vegyesen, konkrétan az egyik legrégibb székesegyházra nézünk az erkélyről, sok nagyköveccség és minisztérium is van a környéken, tele van risztorannal, kávézóval, kocsmával (Rosie O'Grady's ír pub két sarokra, szlondzsa!), bankkal stb. Még a megérkezés estéjén elmentünk a nagy ijeccségre a közeli üzbég (!) étterembe, ahol is az általatok (Ricsi) már emlegetett "bárisnya-fenyegetés" testet öltött képviselőivel találtuk szembe magunkat, íme:

Én természetesen rezzenéstelen arccal és egy parlamenti tudósító szenvtelenségével dokumentáltam az eseményt (a további 200 kép megrendelhető nálam e-mailen), Rozi ellenben kijelentette, hogy ha nagy lesz, amellett, hogy anyuka lesz és hercegnő, a hastánccal is komolyan kíván foglalkozni. It's a hard life to be a lányos apuka, ugyebár...

De hol is tartottam, ja a környék: rögtön szemben velünk található az Ukrán Igazságügyi Minisztérium, amely körül eddig nagy nyüzsgést nem láttunk. Talán mert errefelé nem releváns egy ilyen intézmény?...Fúj, elég az ilyen megalapozatlan előítéleteken és mendemondákon nyugvó, ellenszenves megjegyzésekből! Inkább arról beszélek, hogy rögtön a minisztérium mellett áll egy csilli-villi toronyház, amely a jelenlegi államelnök (bizonyos Viktor Janukovics) gyermekkori baráttya tulajdonában áll, aki a legismertebb és legbefolyásosabb oligarcha mostanában ebben a szép országban. Na ott van nyüzsi, állandó lomtalanítást tartanak, amire abból következtettem, hogy csak kétajtós szekrények álldogálnak a bejárat előtt. Néha feltűnően csinos, saját maguk által valószínűleg miniszoknyaként definiált, alig derékon alul érő övet viselő hölgyek jönnek-mennek ki-be, a parkoló autók csak feketék, nagyok, és sok rajtuk az antenna,  de a mi efbíájos filmeken felnőtt  nemzedékünk tuggya jól, hogy nem a TV2 stábja kuporog bennük, Gulyás Lacival a kommentátorállásban.
Ha már Sevcsenkoról esett szó, állítólag ő is birtokolt egy lakást valamikor a szomszédságunkban (most, hogy már nem megy olyan jól neki, el kellett adnia, de a kilakoltatási törvény értelmében megtarthatta a főtérre néző földszinti Armani márkaboltyát, hogy azé kisnyugdíjas éveire is legyen mit a vodkába áprítanija). További ukrán sport-celebek gyakori előfordulását jelentették kémeink a szomszédos Sofiyskiy fitness centr i bjuti salon-ból (amelyikkel közös az udvarunk), állítólag a Klicsko tezsvérek rendszeresen edzenek itt, amikor nem vernek szét valakit valahol a világban. Spúr, ha érdekel, megtudom, mikor vannak itt, és szívesen kihívom őket...az uccára, egy autogrammért maximum. Erre a célra kölcsönkérem Rozi pöttyös Hello Kitty-s füzetkéjét, mindenki megírhattya, hogy milyen ajánlással kéri az autogrammokat és ígérem, minden tőlem telhetőt megteszek a siker érdekében (tetováltatós kérésekkel kíméjjetek!).
Végül, de nem uccsósorban, átmentünk a szomszédos St. Sofiya székesegyházba, aminek van egy zárt kis parkja, ahol remekül lehet bringázni 4,5 éves gyermekeknek, piknikezni, andalogni, illetve ifjú párok sűrűn járnak ide esküvői fotóckodni. Rozival épp szemléltünk egy ilyen párocskát, akiket vagy 3 fotós instruált egyszerre, de elég gázul néztek ki, ráadásul a vőlegény végig napszemüvegben nyomta, ami még helyi szinten is kiérdemel a tízes bunkósági skálán egy 8,5-öt sztem...Ebbéli véleményemet nem is rejtettem véka alá kiccsaládom előtt, amire is Rozi gondolkozott egy kicsit, majd mintegy magának felsóhajtott: remélem, Zsombi majd leveszi a napszemüvegét...(jelmagyarázat nem ovis baráti körbe tartozóknak: már bölcsi óta együtt van egy ötösfogat, amelyet 2 ikerpár (segítek: az 4 db gyerek) plusz a Rozmaring alkotnak. Ebben a csapatban Zsombi az egyetlen fiú, és mint ilyen, Rozi leendőbelije, amit mindketten sűrűn és határozottan hangoztatnak, igaz, néha még összekeverik, hogy Zsombi a férje vagy a felesége lesz-e Rozinak és fordítva.)

Egyelőre ennyit rólunk, időm engedtével ismét jelentkezem, az érdeklődőknek majd rakok fel képeket az arckönyvemre, merhogy készítettünk párat. Daszvidannya, tovarisi, tsók mindenkinek!

Dr. Pokk

UI: Az első (két) Hard Rock Café póló elkelt, íme itt egy újabb filmes idézet, ezúttal egy James Hetfield-Matrjoska-Baba a fődíj (nem vicc, láttam ilyet, há de follyon ki a számem há házudok!), úgyhogy Mr. Eraser húzzon bele! Tehát az idézet: "...ne aggódj, neked is lehet még családod! Jön majd egy lány, aki igénytelen... aki nem érez szagokat...akinek minden mindegy..." (Segítségül: gyermekesek előnyben!)